Benünnket, fotósokat – akár kollégáktól is- gyakran ér az a ‘vád’, hogy ‘csak ráhúztunk egy filtert vagy presetet’. Nem vitatkozni szeretnék. Előfordul, hogy valóban csak erről van szó. Leginkább a közösségi médiában találkozom ezzel, amikor lelkes amatőrök mindössze egy filter használatával próbálják egységes stílusban feltüntetni a bejegyzéseiket. Ezzel csupán egy baj van; nem biztos, hogy a síelésen készült képekre és a cseresznyevirágzáskor készült képekre ugyanúgy alkalmazható egyazon filter anélkül, hogy röhejessé válna a végeredmény.

De mi is az a preset vagy filter? Általában keverik, és egymás szinonimájaként használják, a két dolog mégsem ugyanaz. A filterek többnyire alapbeállítások megváltoztatására hivatottak, mint amilyen az expozíció vagy színmélység. Ezzel szemben a preset, magyarul és csúnyán fogalmazva ‘előbeállítás’ szélesebb körű változtatásokra való. Segítségükkel egy kattintásra változtatható az RGB, a görbék, a fehéregyensúly, a lencsekorrekció, és még ezer másik dolog, amelyet a presethez hozzárendelünk. Megszabhatjuk az egyes színek mélységét, szaturációját és árnyalatát külön-külön.

Miért használunk sokan presetet?

• Mert általa egyenletes és következetes az utómunka. Képzeljünk el egy hétköznapi szituációt. Elhatározzuk, hogy átrendezzük a gardróbszekrényünket. Sokkal egyszerűbb úgy rendet rakni, hogy előtte minden feleslegeset kiselejtezünk, a polcokat letisztogatjuk, az egyes ruhadarabok helyét meghatározzuk. Azaz elkészítünk fejben egy sablont, kiindulási pontot, és amikor új ruhadarab kerül a szekrénybe, annak megvan az előre jól meghatározható helye. Valahogy így működnek a presetek is.
• Míg egy filterrel mindössze egy sárgásabb/zöldesebb/magentásabb alaptónust kapnak a képek, tekintet nélkül a nyerskép tulajdonságaira, addig presetek használatával azonossá válik a kiindulási pont, ezáltal gyorsabbá válik az utómunka, áttekinthetőbbé a munkafolyamat.

Mire nem használható a preset?

• A presetek sohasem egy kattintásra működnek. Olyan nem lesz, hogy különböző helyszíneken, különböző fényviszonyok mellett készült képek egy kattintásra egységessé válnak. Érteni kell, mi a különbség a 7300 Kelvin és az 5500 Kelvin színhőmérséklet között. Épp ezért fontos, hogy a presetek használatára inkább tekintsünk egyfajta sablonként. Mindenképpen kiindulási pont legyen, ne pedig egy függőség.
• Ezért is fontos, hogy a fotósok által gondos utómunkán átesett képre már ne húzz rá egy filtert, ami adott esetben például szaturáltabbá teszi a zöld színeket, mert ezáltal sok más egyéb beállítást is hazavágsz vele, amellyel munka volt.

Nálam az utómunka szinte mindig preset használatával kezdődik. A fotózás egyéb feltételeitől függően (helyszín, évszak, napszak) választok presetet. Ez adja meg a képek konzisztenciáját. A preset segítségével a színvilág és a hangulat egységessé válik. Szeretem a melegebb, analóg-érzetű tónusokat. Ugyanakkor az általam használt presetek több preset alapján összeállított saját szerzemények.

A lightroomban elvégzem a legfontosabb korrekciókat; vágok, élesítek, kiegyensúlyozok. Javítom a legfontosabb hibákat, amelyekre a kép komponálásakor nem volt lehetőségem (például belógó vezetékeket, buszmegállót jelző táblákat). Jót mosolygok mindannyiszor felmerül a ‘majd photoshopban kiszeded’. Jelzem, nem minden szedhető ki photoshoppal, és hangsúlyozom, mindig elsődleges szempont kell, hogy legyen a kép komponálásakor az, hogy kiiktatom a zavaró tényezőket (az utómunka idő, sokszor indokolatlanul sok idő). A lightroom szintén alkalmas apróbb hibák (bőrhibák, hajszálak, szöszök) javítására. Amennyiben szükséges az alaposabb retus (például egy közeli portré esetében), úgy általában photoshopban fejezem be az utómunkát.

A lényeg, hogy magamhoz hű maradjak, az ügyél elégedett, és a munka, amelyet kiadok a kezemből, konzisztens. Ha egy fotós mindezeket betartva jól végzi a munkáját, egy idő után rá lehet ismerni a képeire. Ez a felismerhetőség, és megismételhetetlenség a célom.